Ümlaut – Total Disfückingcography
április 11, 2011 Hozzászólás
Szeretem az összekacsintós vicceket, az utalásokat, a fikciókat. A 3 inches of bloodot például egészen addig szerettem amíg azt hittem hogy valójában ők is egy félig meddig paródiazenekar. Amióta tudom hogy nem az, azóta már nem vicces. Az Ümlaut pedig nem ilyen. Finnország, lopott motorokat csempésző, foglaltházas krásztik, pusztán fedősztori a Catharsisnak arra hogy direkt rossz angolsággal írjonak egy rakás crust himnuszt, vagy nyúljanak le egy rakás dalrészletet például a SOD-től, vagy a Trial-tól, szinte egy az egyben.Valamiért egyébként úgy tűnik hogy a Genocide SS lehetett a háttérsztori alapja, persze kibújni a bőrükből ők sem tudnak, azért néhol visszaköszönnek az igazi zenekarban megszokott hatások.
Az egész diszkográfia akkor talált be igazán, amikor kb a felénél voltam és még nem untam rá, pedig 35 dalnál már rezeg az a bizonyos léc, de ha ez a 35 dal csak 22 percet tesz ki, akkor azért már más a helyzet. Szóval rajongó lettem. Finland Über Alles!
Elfogy az utolsó üveg whiskey, az összes örömlány AIDS-es, a szárított dohányt felzabálják a sáskák, Lemmy emiatt kap egy idegösszeroppanást, és elindul szétverni London belvárosát.Na a Burning Love ehhez játszana tökéletes aláfestőzenét.Ha két szóval kéne jellemezni, a kiábrándult, és az elvetemült lennének azok a jelzők amelyek rögtön beugranának. Húzós az egész lemez. A dobos olyan eszeveszett mintha vicsorogva a fejedet ütné, a pumpáló basszus, ami legalábbis egy gyorsvonat zakatolásával ér fel, a gitárszólókat is megbocsájtom, mert nem öncélú és hatásvadász, az énekes olyan szinten mászik az arcodba, mint Winston Smith arcába a patkányok a fejére szerelt ketrecből. Nekem ilyen a rocknroll, ha a lendület számít, nem pedig a pózok. De amilyen mázlink van, ők is feloszlanak, mire megint átjönnek Kanadából újra úgy hogy nem mondják le a dátumok felét. Így megy ez.
Csattanó Maszlag 